2 év és 40 éves leszek. Nagyon jól érzem magam a bőrömben, igazából mindig jól éreztem magam, ha visszatekintek.
Pedig voltak kalandok, amik nagyon nehezek voltak és évekig tartott, míg kijöttem belőle testileg, lelkileg, szellemileg.
De egy dologra mindig figyeltem, hogy jól érezzem magam és azt csináljam mindig, amit igazán szeretek.
Pár hónapja készültünk egy fotózásra, amire stylist barátnőm segített felkészülni (Csernus-Farkas Ágota).
Egyik nap felhívott, hogy végignézte a Facebook képeimet évekre visszamenőleg és azt mondta, hogy elképesztő milyen kalandos életet éltem.
Én csak tátott szájjal hallgattam, ahogy róla beszél. Ez mind tényleg velem történt meg? Aztán fogtam a Facebookot és visszanéztem. És belegondoltam, te jó ég mennyi minden volt a Facebook előtt…
Elgondolkodásra késztetett, hogy én csak robogok előre és nem is nézek hátra, hogy mennyi minden történt. Miket is hoztam létre, vajon mennyi életre voltam hatással?
Azóta egyre több Ágotaféle megnyilvánulással találkozok, amikor megint azt érzem, vissza kell mennem az időben és nekem is látnom kell, mi történt az elmúlt 20 évben, mióta dolgozok.
Viszont amikor visszanézek, mindig azt érzem írnom kell.
Ekkor jön a gondolat: Ugyan már, kit érdekel ez? (Ez a gondolat kb. 2-3 hétig „lakott” nálam.)
Hát lesz.rom, úgy döntöttem, akit érdekel, olvassa, akit nem, az ne nézzen ide vagy ne legyen az ismerősöm.
Lassan 40-en leszek és élvezem az életet, még úgyis, hogy szétszakad a fejem fogfájástól. Mert még ennek is látom a jó oldalát… 