Ma reggel elvittem a kislányomat az iskolába autóval és hazafelé menet elhaladtam a városunk Szabadidő Központja mellett.
Hívogatott, de nagyon!
A héten már egyszer a kolléganőm/barátnőm becsalogatott egy vezetett sétára, de most tök egyedül voltam.
Az elmém azt mondta, hagyd a francba, majd máskor, majd otthon egy kicsit kiülsz a teraszra.
De ekkor azt mondtam: NEM!
Lefordultam a következő utcán és leparkoltam.
Jött a séta. Nézzük hová visz az utam, mi jó nekem ma reggel?
Azt tudnod kell, hogy a magánéletben és a munkámban is vannak most megoldandó feladataim. A minap nagyot hibáztam a munkámban, ami anyagilag, szellemileg és lelkileg is megvisel.
A séta segít, azt mondják. Hozzáteszem jómagam sokat sétálok és biciklizek, nagyon keveset kocsikázok.
Besétáltam a Parkba egészen az erdőig, a nagy Domb mögött. Először is fácánfiókákat láttam akik lelkesen követték anyjukat fel a dombra. Nagyon cukik voltak.
Majd jött a harkály, aki nagy erővel döngette a birtokba vett fáját.
Aztán az az édes szellő, mely az erdő illatát hozta el számomra már-már feledtette velem a bajomat.
Úgy döntöttem, hogy nem megyek bentebb az erdőben, hanem felmegyek a dombtetőre, mert én most távolra akarok látni. Felül szeretnék emelkedeni mindenen.
Ez hívott.
A dombtetőre érve csak egy valaki ücsörgött fent, hozzáteszem a legjobb helyet elfoglalva. Gondoltam ezt akkor.
De nem baj, megtalálom az én helyemet. Körbesétáltam és megláttam, hogy egyetlen egy fa nőtt csak ki a dombtetőn, annak szép árnyas oldala is van. Annak nekidőlve tuti átadhatom magam a nagy semminek.
Úgy is lett. Lekuporodtam a tövébe és csak néztem ki a fejemből.
A gondolatok kavarogtak, feszített a mellkasom, de hagytam magam.
Egyszer csak úgy határoztam, hogy elég az önsajnálatból, fogalmazd már meg magadnak Ági, hogy mit szeretnél, ha nem ezt, ami most van!
Gyorsan elő is kaptam egy papírt és 3 kardinális dolgot meghatároztam, hogy mit nem szeretnék.
Mindegyik „mit nem szeretnék” után leírtam egy kérdést, hogy Mi kell ahhoz, hogy ez könnyedén megvalósuljon számomra?
A választ már igyekszem nem várni azonnal, csak engedem hadd jöjjön valamikor…
Majd egy nemrég tanult módszert alkalmazva csináltam egy Energiahúzást. Tudod, nem érdekel, hogy ezt most jól csinálom vagy sem. Azt tudom, hogy nekem jót tesz és kész.
Ha a YouTube-ra beírod, hogy Energiahúzás, akkor kapsz rá választ mi az.
Hozzáteszem, hogy én nem vagyok gyakorló Access-es, sosem tanultam, csak tetszenek belőle eszközök, amiket szívesen használok úgy, ahogy nekem az jól esik.
Szóval megcsináltam az Energiahúzást és jött is az az emelkedett érzés, amit nagyon szeretek.
Mosolyogtam egyet és kinyitottam a szemem (ja mert én ezt csukott szemmel csinálom). Ekkor vettem észre, hogy kompletten elém rajzolódik a fa árnyéka és én a törzsében ülök teljesen. Mintha belőlem jönne ki a fa, vagy én jönnék ki belőle, vagy abban vagyok.
Felálltam és elindultam a törzsén, majd az elágazásokon (ágakon) keresztül vitt az utam.
Jó érzéssel jöttem le a dombról, miközben a tavat néztem, amit a reggeli napfény csillogása ragyogott be.
Kell ennél jobb egy péntek reggel?
Tudod mennyi idő volt ez? Míg leparkoltam, sétáltam és vissza a kocsihoz összesen 45 perc.
Szeretnél ennyi időt adni magadnak? Akkor ADD MEG!
Felejtsd el, a nekem nincs időm ilyenekre gondolatot és teremtsd meg a lehetőséget.
Mennyi időt nyomkodod a telefonodat esténként vagy reggelenként? Mi lenne, ha helyette tennél magadért és az édes semmittevésért?
Nem az a lényeg, hogy akkor menj el futni, edzeni, bevásárolni, meg a mit tudom én mit csinálni.
Nem kell hasznosnak lenned, csak és kizárólag LENNED, LÉTEZNED!
Mit ad ez számodra? Válaszokat! Megoldásokat!
Amiket utána tudsz majd hasznosítani az élet nevű játékban. Ott lesz a haszna.
Ezáltal azt az életet tudod majd élni, amit szeretnél és nem valaki másét, meg amit elvárnak tőled állítólag.
Ezt hoztam első lépésként számodra, ezt a bejegyzést!
Kívánom, hogy leld meg az Édes semmittevésben való örömöt, értéket!
Szeretettel,
Ági