Az Essence nem tölti ki az üres teret. Az Essence benne marad.

Egy példa: Ma volt egy üres órám. Nem jött új feladat. Nem írt senki. Csend volt.

Az első reflex: csinálni valamit. Hasznosnak lenni. Igyekezni.

Megálltam és nem csináltam semmit. Egyszerűen nem volt bennem mozgás.

Figyeltem a testem. Nem volt feszültség. Nem volt sürgetés. Csak csend.

És ebben a csendben nem hiányzott az irány. Ott volt az állapot.

Nem kellett produktívnak lennem. Egyszerűen voltam.

És amikor később megérkezett egy impulzus, az tiszta volt.

Gyors. Kétség nélküli. Az Essenceből jött.

Az Essence nem tölti ki az üres teret. Az Essence benne marad.

Az Essence nem gondolkodik először. Az Essece érzékel.

Beszéltem vele munka ügyben. A szavai rendben voltak. Logikus. Szép. Kerek.

A testem mégis megfeszült. Egy pillanatra el akartam engedni: „Biztos csak én képzelem.”

De nem. Ott volt.

A mellkasomban egy kis szorítás. A gyomromban egy halk „nem”.

Nem elemeztem tovább. Figyeltem.

És abban a pillanatban tudtam:ez nem nekem való, nem igaz nekem.

A testem előbb érzékelt, mint a fejem. Régen ezt felülírtam volna. Udvariasságból. Megszokásból.

Most nem. Nem magyaráztam. Nem bizonyítottam.

Csak nem mentem tovább vele. 

Az Essence nem gondolkodik először. Az Essece érzékel.

Az Essence nem alkalmazkodik. Az Essence szabad.

Megkérdezte egy ismerősöm: „Mit gondolsz erről?”

Éreztem, hogy vár valamit. Egy választ. Egy egyetértést.

Egy pillanatra megjelent bennem a régi mozdulat: illeszkedni.

Szebben fogalmazni. Kicsit puhítani. Aztán megálltam.

Nem siettem válaszolni. Nem akartam jól kijönni belőle.

Csak benne maradtam abban, amit érzek. És kimondtam tisztán.

Nem győztem meg. Nem magyaráztam. És nem kapaszkodtam abba sem, hogy elfogadja.

Ott voltam. Szabadon.

És abban a pillanatban éreztem: nem ő adott nekem teret. Én nem vettem el magamtól.

Az Essence nem alkalmazkodik. Az Essence szabad.

Az Essence nem lezár. Az Essence kíváncsi.

Ma is mondta valaki: „Aki kíváncsi, hamar megöregszik.”

Ezt én nem értettem soha. Mi a baj a kíváncsisággal?

Mert amikor nem vagyok kíváncsi, akkor bezárok. Leáll a mozgás.

Mi van még itt, amit még nem látok? Mi lesz ebből? Annyira kíváncsi vagyok.

A testem felélénkül. Egy finom izgalom fut végig rajtam. Nyitva maradok a csodákra, a lehetőségekre.

És ebben a nyitottságban minden elkezdett élni.

Az Essence nem lezár. Az Essence kíváncsi.

Napokig nem csináltam semmit extrát. Minden rutin volt, ami egy időben nagyon idegesítő volt számomra. 

De most már nem erőltetem. Nem tolom előre. Csak benne vagyok.

Aztán ma megérkezett. Nem gondolatként. Nem tervként.

Mozgásként. Leültem. Írtam. Kimondtam. Létrejött.

Gyors volt. Tiszta. Kétség nélküli. 

Nem javítgattam. Nem finomítottam.

Nem azért, mert kész akartam lenni. Hanem mert már kész volt.

Bennem. És csak átjött.

Az Essence nem dolgozik rajta. Átengedi és megszületik.

És amikor megszületik, azonnal valóság lesz.

Ez az Essence teremtés.