Épp elkezdődött a tavasz, amikor elegem lévén a télből rávetettem magam az Internetre és nézegettem, hova lehetne elutazni minél hamarabb. Olaszország nagy favorit, Szicília pedig a szívünk csücske.
Mivel Google barátunk nagyon szeret minket, így elég gyorsan dobálta elém a következő napokban a megfelelő cikkeket bárhol is jártam az online világban. Így akadtam egy olyan cikkre, ahol egy vonatos körutat mutattak be egészen Szíciliáig.
Úgy rémlik 5 blogbejegyzésben taglalták a Vonattal Európában weboldalon, miként lehet lecsorogni vonattal egészen Szicíliáig. Elolvastam és éreztem, hogy ez az! Ez kell nekem!!!
Elképzeltem, ahogy szépen megérkezünk Bécsbe, egy laza városnézés, majd este felpattanunk a vonatra, alszunk egész éjszaka rajta. Majd megérkezünk Rómába még kora délelőtt. Egész nap andalgunk a megelevenedő történelemben a csodás gyermekeimmel és a párommal kézenfogva. Majd este megint felszállunk a vonatra és reggel megérkezünk Palermoba. Szicílián töltünk majd valamennyi időt, ahol kellemesen lebarnulunk, locsi-pocsizunk a tengerben, finom tengeri herkenytűket eszünk. Majd visszafelé mi is megnézzük Pisa-t, ahogy a cikkben volt, nekem is lesz egy kézzel tartós torony fogós képem az Instára, majd a hiperszuper gyorsvonattal átröppenünk Velencébe, ahol romantikusan gondolázunk egyet a gyönyörű családommal, majd este felszállunk a vonatra, Bécs és haza.
Ez csodás! A képzeletem csak úgy szárnyalt!!!
Akkor még nem is sejtettem, hogy miért ennyire vonzó számomra a hosszú vonatút.
Mindig is szerettem a vonatozást, ha tehetem, a mai napig azzal megyek Budapestre akár munkaügyben is. Sőt, hogy őszinte legyek, ritkán használom az Intercity részt, jobb szeretem a fülkés kocsikat. Meg utálom a légkondit, legalábbis azt a szakító hideget fújosat.
Na szóval innen indult minden. Egy tavaszi napon elolvastam ezeket a cikkeket és beakadt a kampó. Nem eresztett, pedig elég kevés esélyt láttam rá, hogy ekkora kalandot be tudunk fogadni az életünkbe, mind anyagilag, mind emberileg.
Sokan már itt visszafordulnak. 2 gyerekkel? A mai gazdasági helyzetben? Vonattal? Megőrültetek??? 😀
Nagy álmodó vagyok és nagy megvalósító is, ezt sokan tudják.
Nem álmodozó, hanem álmodó, vágyó. Megálmodom, meglátom, hogy mire lenne vágyam / vágyunk. Ismerem a megvalósítás minden szegletét, így az is ismerős érzés volt, hogy kevés esélyt látok rá az utazásra. 🙂 Ez nekem azt jelenti, hogy Ágikám! Itt az újabb lehetőség! 😀
Szóval szép lassan belevetettem magam a szervezésbe. Elkezdtem nézegetni a vonatjegyeket. Na ez volt az első lépés, ahol komoly akadályba keveredtem, mert nehezen bukkantam rá azokra a weboldalakra, ahol összehangoltan tudtam megvenni az összes vonatjegyet. Bejártam Tolnát-Baranyát az Interneten.
Fontos számomra, hogy a biztonságban legyek, ha a neten vásárolok. Inkább le sem írom hány órát töltöttem a jegykereséssel. A blogok és egyéb portálok mindenfelé vittek, amire azt mondták ez a tuti megoldás.
Weboldalakat fejlesztek, így igen gyorsan kicsapja nálam a biztosítékot egy-egy olyan oldal, ahol egyrészt fél napot kell várni, mire megjelenik valami vagy össze-vissza bolyongok rajta egy-egy információért.
Legyen egyre pontosabb, amit szeretnél! Legyen konkrét!
Azt biztos tudod, hogy csak azt tudod megvalósítani, ami konkrét. Tehát, ha azt mantrázod, hogy olyan jó lenne gazdagnak lenni, hááát, az nem elég konkrét. Mennyi pénzre van szükséged és azt mire szeretnéd használni? Az erre adott válaszod már elég konkrét lesz ahhoz, hogy az meg is valósuljon.
Tehát ahhoz, hogy egy ilyen utazás létrejöjjön, kellenek a számok (is és még sok minden más). Belőttem egy időpontot, hogy kb. mikor lesz alkalmas nekünk az utazás. Elindult a tervezés, hogy lássam mennyi pénz lesz ez az egész manőver.
Július hónapra tettem a voksomat, amúgy az egyik legkedvesebb nyári hónapom.
És akkor elkezdtem nézegetni a jegyeket. Bécs-Róma, Róma-Palermo, Palermo-Pisa, Pisa-Velence, Velence-Bécs. Ez az útvonal volt abban a blogban, ami meghozta a kedvemet. A magyar vonatokkal ekkor még nem foglalkoztam, gondoltam az ráér. Na erről is majd később még írok.
Éjszakai vonatokkal terveztem a komplett utazást.
Hiszen ez rendkívül praktikusnak látszott. Este felszállunk, reggel ott vagyunk. Egyébként ez tényleg így is volt, nagyon időhatékony (szerintünk).
Ekkor jött az első fekete leves, hiszen Bécs-Róma éjszakai vonatra egész nyáron nem volt már jegy, csak szeptembertől. Ez király! Itt az első akadály. Még bele sem kezdek, máris itt van. 😀
De nem ijedek meg, ismerem már.
Persze bosszant, mert ugye az ember lánya elképzeli, hogy egy-két kattintás, plikk-plakk, itt a bankkártya, csippantás és már be is van csomagolva, húzom a bőröndöt, lődörgök a városban és napozok a tengerparton.
Kicsit elveszi a kedvemet az egész, mert olyan jó lenne látni Rómát. De sebaj. Utánajártam, hogy Bécsből Bolognaba is megy éjszakai vonat, onnan pedig Rómába a Frecciarossaval igen gyorsan eljutunk. Na ez az!
Itt a „nehézség” csupán annyi volt, hogy a vonat reggel 6:20-ra érkezik be Bolognaba, ami nekünk igen korán van. De erről majd még írok, hogy a gyakrolatban hogy néz ki a 6:20-as érkezés.
Ok, akkor Bologna. Onnan szinte óránként indul vonat Rómába. Nagyszerű!
Ezután következett a Róma-Palermo éjszakai vonat. Itt kell megjegyeznem, hogy ezzel rengeteg időm ment el. A Bécs-Bologna-t kezdetben az osztrák vasúttársaság oldalán kerestem, míg a Bologna-Róma járatot az olasz trenitalia.com oldalon.
A Róma-Palermo Intercity notte nevű vonatot tehát a Trenitalia oldalon böngészgettem, de valahogy nem volt az igazi. Azt írta, hogy nincs jegy egyáltalán, menjek busszal. Tudod mikor megyek én busszal???
A furcsaság az volt, hogy azt olvastam a Trenitalia oldalán, hogy napjában többször indítanak vonatokat Rómából Palermoba és minden nap megy éjszakai vonat. Egyszerűen nem hittem el, hogy nem tudunk éjszakai vonattal eljutni Rómából Palermoba egész nyáron.
Na ez az a pillanat, amikor le kell állnod és félretenni mindent, mással foglalkozni.
Úgymond feladni! Érted: Fel adni! Felfelé adni.
Hogy majd egy felsőbb erő, az Univerzum, a Jó Isten, a Sors, vagy ahogy Te hívod, majd eléd dobja a megoldást. Hiszen már tudja, mire vágysz. 🙂
Már Te is tudod, mire vágysz?! 😉
Folyt.köv.
Szeretettel,
Ági