Ott hagytam abba az előző blogbejegyzésben, hogy a Róma-Palermo éjszakai vonatra nem adott nekem az adott weboldal megoldást. Azt akarta, hogy busszal menjek tizenórákat, no meg szálljak is át néhányszor a biztonság kedvéért. Gyerekekkel, bőröndökkel, táskákkal. Hogyne!
Nem vagyok egy feladós típus, így pár nap kihagyás után újra ráfeszültem a témára. Akkor osszuk fel több etapra az utazást. Bologna-Róma és Nápoly, majd Tropea, Messina, Palermo. Vagy Bologna-Róma, Nápoly, Amalfi. Vagy Bologna Róma-Nápoly-Bari. Vagy hagyjuk Rómát, legyen Bologna-Bari.
Na ez az a pont, amikor már fejfájása van az embernek és elveszti a fonalat. Legszívesebben hagynád a francba. Már azon is gondolkodtam, hogy nem is megyünk Olaszországba, inkább valami más országot keresek.
A lényeg annyi volt, hogy bármerre is kerestem a megoldást, minden jegy egyre drágább, az utazás pedig egyre bonyolultabb lett és még a célról is levettem a fókuszt.
Elegem lett! Ez nem fog sikerülni. A gatyánk rámegy és még Szicíliáig sem jutunk el. Ehhez nekem nincs kedvem!
Éreztél már így? Ismerős?
Amikor nem úgy alakulnak a dolgok. Amikor a kezdeti flow, a kezdeti lendület után erős visszaesés következik?
Nekem nagyon ismerős volt a terep. Úgyhogy hagytam pihenni az utazást. Igazából több, mint egy hónapra parkolópályára tettem a projektet. Elegem is volt, nem voltak jó érzéseim.
A változás szele
Május derekán jártunk, amikor legkedvesebb üzleti mentorom, Gál Beáta egy újabb programot hírdetett meg 40 napos Bőségfakasztó rituálé címmel. Annak első 10 napján ingyenesen vehettem részt, mert előrendeltem a könyvét.
A bőségfakasztásra nagy szükségem volt több életterületemen is, úgyhogy nagyon vártam a program indulását. Amikor megjött az első anyag, egyből éreztem, hogy ez jó lesz, ez kell nekem!
Tudtam, hogy 10 nap nem lesz elég, be is fizettem a többi 30 napra. Már a legelején, nem volt apelláta, mentem az érzés után.
Minden nap jöttek a hanganyagok és én szorgosan végeztem a feladatokat.
Az érdekesség az volt, hogy olyan életterületem jött a bőség, amire úgymond nem is számítottam, de valójában a legnagyobb vágyam volt rá. Mert én ugyebár több pénzt akartam elsősorban. Pláne ilyen utazás előtt! 😀 De a jó Isten, az Univerzum, a Sors azért ennél rafináltabb és szerintem jobban ismer minket, mint mi magunkat. 🙂
A szankalpa
Egy nagyon fontos momentuma volt a Bőségfakasztó rituálé programnak, mégpedig az, hogy meg kellett határozni a szankalpánkat. Aki nem tudja, mi az, az járjon utána az internet világában vagy nézzen rá a lentebbi képre.
A szankalpám röviden-tömören az utazásom megvalósítása volt. Annak megfogalmazását 40 napon keresztül formáltam. És ugye meg is valósult, hiszen annak részleteit olvasod jelenleg.
Ahogy haladtak a napok, közeledett a nyár és a július már egy karnyújtásnyira volt, igencsak feszített a vonatos utazás megvalósítása.
Éreztem, hogy lépnem kell.
Újra elő kell venni az internetet és ráhangolódni a jegyvásárlásra. Számomra mindig evidens, hogy szállást találunk, pont ideálisat számunkra. Úgyhogy ezzel ekkor még nem foglalkoztam. Másoknak ettől már a haja égnek áll! 😀
Ekkor már találtam egy olyan oldalt, ahol könnyedén tudok online vonatjegyeket venni, itt nézegettem az Bécs-Róma vonal jegyeit. Viszont ide még nem írtam be valamilyen okból kifolyólag a Róma-Palermo járatot. Valószínűleg azért, mert ragaszkodtam ahhoz, hogy azt az olasz portálon vegyem meg. Tóbben, több cikkben is ezt javasolták.
És láss csodát! Itt végre volt hely a számomra ideális júliusi időpontra a Róma-Paleremo útvonalra, az éjszakai vonatra.
Ez az!!! Kezdett összeállni a kép.
Osztottam szoroztam és végülis kirajzolódni látszott előttem egy kép: Bécs-Bologna-Róma-Palermo-Nápoly-Velence-Bécs.
A pisai utazást dobtam, nem volt jegy és opció sem Palermoból Pisaba, Nápolyba viszont igen. Nagyon örültem neki, hiszen a kislányom nagyon szerette volna látni Pompeit. Akkor ez lesz!
A „számvetés’
Kiszámoltam az utazást és a párom elé tártam a pénzügyi adatokat.
Akkor úgy látszott, hogy nagyjából 300-400 ezer Forint lesz az utazási költségünk. Inkább 400 ezer.
Úgy voltunk vele, hogy aludjunk rá pár napot. Laci (a párom) nem szokta elkapkodni a dolgokat, én vagyok az a „vágjunk bele, egyszer élünk” típus.
Teltek a napok és ketyegett az óra. Promóztam világba az utazást, hogy ez mennyire jó lesz nekünk, meg igazából nem is olyan drága, meg mekkora kaland. Laci csendesen hallgatta. 🙂 Őszinte leszek, én is be voltam sz.rva tőle rendesen, mármint az utazástól.
Végülis rábolintottunk mindketten egy csodás vasárnapi napon.
Belevetettem magam újra a jegykeresésbe, a pontos adatok beállításaiba. Elterveztem, hogy július 3-án elindulunk Bécsbe korán reggel, majd este felszállunk az éjszakai vonatra és július 4-én Rómában leszünk. Július 4-én este újra vonatra szállunk és irány Palermo. Azt terveztem, hogy nagyjából másfél hetet nyaralunk.
Újabb arconvágás következett!
Elfogytak a jegyek július 4-re. Egy darab sem volt Palermo felé. Összeomlottam.
Megint kezdhetek mindent előlről. Újra összeilleszteni a járatokat, hogy minden klappoljon. Vajon, mi lesz, ha másnapra teszem át az éjszakai vonatot, akkor vajon lesz-e Bécs-Bologna… kikészültem és elegem volt.
Sírtam és dühös voltam. Mindenkire és mindenre! De leginkább magamra, hogy eddig halogattam és nem hallgattam az érzéseimre.
A következő cikkben a megoldás. 🙂
Szeretettel,
Ági