Annyira kíváncsi lennék, hogy Te mit gondolsz róla? Szerinted ez milyen élmény lehet? Vagy esetleg volt már benne részed? Egyedül utaztál vagy családdal, barátokkal?
Most mondhatnám, hogy küld már el nekem e-mailben, mert nagyon kíváncsi vagyok. Így mondom is!!!! 😀 Ide írd meg kérlek: info@nagyagnes.hu vagy lent a bejegyzés alatt a komment rovatban.
Nekem is volt ezzel kapcsolatban elképzelésem
Nagyjából semmi sem olyan, mint ahogy azt elképzeltem. 😀
Kezdjük az elejétől. Hozzáteszem, ezek az én élményeim, nem azt jelenti, hogy mindenkinek pont ilyenek lennének.
Nagyjából ezt úgy kell elképzelned, mint a gyorsvonati részén a fülkés blokkok.
Kicsit szélesebb ülőfelülettel, hiszen azon alszol, cserébe inkább derékszögű háttámlával. Hozzáteszem nem nagyon volt idő ücsörögni.
A vonat 19:18-kor pontban el is indult. Előtte lehetőség volt felszállni rá, a peronon vártuk, ahogy betolasson a megfelelő helyre. Nagyon precízen minden ki volt találva, jelölve peronon. Annyira német, bocs osztrák…
Tehát felszálltunk, megkerestük a hálókocsis fülkénket. Ekkor szembesültünk azzal, hogy milyen kicsi az egész és mennyire kevés a hely (nekünk). Pedig ugye ez egy 6 személyes fülke volt, amit csak mi laktunk. Ezért egyébként magasabb díjat kellett fizetnünk, de ez minden pénzt megér! Hidd el!
4 ember, 3 bőrönd, 4 hátizsák, sátor a fülkében
Beszuszakoltuk magunkat a kis helységbe, a gyerekeket feltessékeltük a felső ágyakra, hogy mi tudjunk pakolni.
A bőröndök beférnek nagyjából alsó padsor alá, a táskákat pedig akár a fenti pakoló részbe is el lehet helyezni.
Oltári nagy ötlet volt a részemről, hogy elhozza a Deichmann-os cipőfrissítő sprayt, mert éreztem, hogy erre biza nagy szükség lesz. 😀 Volt is! Gyorsan lekezeltem a cipőket, majd elkezdődött az esti cuccoknak a kipakolása.
A logikám az volt, hogy mindenki bőröndjében legyen felülre pakolva:
- a pizsama
- a mosakodó cucc
- fogkefe, fogkrém
- papucs
- és a másnapi ruha
A logikám nem volt nyerő, mert így minden bőröndöt ki kellett nyitni. Már ekkor tudtam, hogy visszafelé lesz EGY DARAB olyan bőrönd, amibe a fenti cuccok mindenki részéről be lesznek pakolva, hogy a többi bőröndöt ne kelljen kinyitni.
Az osztrák vonattársaság a következőket biztosítja a Nightjet vonaton a másodosztályú hálókocsis fülkében:
- Lepedő, párna, vékony takaró (minden frissen mosva és becsomagolva, ami miatt nagyon sok szemét keletkezik)
- Mindenki kapott egy kis üveg Vöslauer mentes vízet
- Reggeli, amiről előre felveszik a rendelést és egyeztetik veled, hogy mikor szeretnéd megkapni, ha előbb szállnál le, mint a végállomás. Lehet választani az italok közül:
- kávé, forró csoki, narancslé, tea
Minden egyes kocsin van egy fő személyzet, csinosan felöltözve, mint a repülőgépen. Elkérik a jegyedet, de tőlünk az útlevelet nem. Pedig az olasz éjszakain elkérték, ez azért érdekes, mert ott országon belül utaztunk. Na mindegy…
Szóval kipakoltunk mindent a bőröndökből, amire szükség volt, megágyaztunk és rendeltünk egy-egy doboz sört (magunknak, a gyerkeknek nem 😀 ), mert erre is volt lehetőség. A gyerekek addig elfoglalták magukat, leginkább a létrával. 🙂
A táj, mely magával ragad
Ekkor már javában 9 óra is elmúlt, hihetetlen gyorsan telik az idő az éjszakai vonaton.
Azért a vonatozás nagy előnye, hogy teljesen átadhatod magad az utazásnak. Nem kell figyelned a sebességhatárra, hogy épp ki-kit akar megelőzni, ki van a seg.edbe az utópályán. Itt szabad a mozgás, ha pisilni kell sem kell megállni a következő állomáson, bármikor sétálhatsz.
De a legjobb, hogy nézheted a suhanó tájat. A vonat gyönyörű helyeken megy, csodás hegyek-völgyek között, falvak mellett, patakok felett suhan át. A legszebb élményem ezen a vonaton, amikor felfedeztem a viadukton a vonat hátulját. Szerintem ez annyira szép látvány.
Mi a legelső kocsiban voltunk, így látni véltük a nagy kanyarodó viadukton az egész szerelvényt. Mindenki egy vonaton, egy cél felé robog. Annyira békés az egész. A táj pedig lehengerlő.
Elkezdődött a készülődés a lefekvéshez.
Zuhanyzásra, fürdésre nincs lehetőség, csak cicamosdásra, miközben zakatol a vonat. Tehát kell kapaszkodni. 😀 Illetve a víz sem úgy folyik, mint otthon a csapból.
Képzeld el úgy, mintha kempingeznél egy mozgó kempingben. 😀
Szóval, ha az „ollinkluzívhoz” vagy szokva és nincs is kedved ezen változtatni, akkor semmiképp se próbáld ki az éjszakai vonatozást. De ha fel vagy vértezve minden nemű kalandvággyal és nem vagy hiperérzékeny a tisztaságra se magad, se mások, se semmi irányába, akkor ez az utazás óriási kaland lesz számodra. Méghozzá pozitív kaland! 😀
Nekünk ezek nem problémák. Nyilván az örökkévalóságig nem menne nekem sem kisebb-nagyobb hiszti nélkül.
Tehát mindenki megtisztulva belevette magát az első vonatos éjszakájába.
Az éjjel
Szerintem el sem tudod képzelni, hogy milyen zajok vannak egy ilyen helyen. Vas a vassal, csitt-csatt, piff-puff, szissz, nyikk-nyekk-nyakk, miközben mozog az ágyad folyamatosan, jön a fékezés és az elindulás, amit a tested érez és mozdul utána a megfelelő irányba. 😀
Visszatekintve nagyon vicces, de cipóra nem aludtuk magunkat Lacival. Kivéve Blankát, aki letette a fejét és másnap reggel felemelte. Valentino kicsit nehezebben aludt el a hangok miatt, de nem szólt nekem, mert én már vittem magammal füldugót, amiről ő nem tudott.
Laci és Valentino fent aludta, középen senki, majd alul mi ketten Blankával.
Én éjjeli bagolyként őrködtem, hogy a gyerek fentről ne essen le, mert az a leesésgátló az ő méreteihez elég kicsi volt. Blankát pedig egyfolytában takargattam, mert hideg volt.
Ez a hőmérséklet minden egyes éjszakai vonaton jellemző volt, kimondottan kellemetlenül hűvös levegő áramlik be folyamatosan. Szóval a nyári pizsi nem volt jó ötlet, viszont a strandtörülközők takarónak jók voltak.
Engem a füldugó sem mentett meg a zajoktól, mert áthatoltak rajta, de azért valamennyit tudtam aludni.
Ja, ha éjszaka kijársz pisilni, az biza zajjal jár ekkora helyen, de szerencsére a gyerekek ebből mit sem vettek észre.
A reggel
Mi 5 órára kértünk ébresztést, amit nagyjából betartott a legény (személyzet), de mi már előtte fent voltunk. Azonnal el kell kezdeni pakolni, mert ugye ez nem repülő, hogy van időd leszállni, pakolászni. Pláne mi nem a végállomáson szálltunk le, hanem Bolognaban.
A reggelit megkaptuk: isteni finom zsemle, vajjal és lekvárral. Kávé és forró csoki.
Nagy nehezen a gyerekek is felkeltek. 6 óra előtt 10 perccel koppra kész voltunk. Vártuk, hogy 6:24-re beérkezzen a vonat Bolognaba. Ezt az időpontot újra leegyeztettük a legénnyel.
Vicces szituáció következett, mert 6 órakor néztünk épp kifelé az ablakon, amikor azt láttuk, hogy Bologna Centrale a táblán.
Lacit pattintottam, hogy szaladjon a legényhez, hogy most akkor mi van? Sehol senki, de elkapott a másik kocsinál egy másik személyzetet, aki mondta, hogy igen, ez már Bologna. A vonat korábban érkezett.
Szaladt is vissza gyorsan, de kérte a srácot, hogy ne induljon már el a vonat, mert mi 4-en 3 bőrönddel, 4 táskával és egy sátorral szeretnénk elhagyni a „fedélzetet”.
Elég gyors leszállást hajtottunk végre, de én „utoljára még át akarok nézni mindent” típus vagyok és kértem a srácot, hogy még mindig ne induljon el a vonat, mert én visszamennék újra megnézni a fülkét.
Rendesek voltak, de azért izgultam ott egyedül a padlón feküdve, az ágy alá kukucskálva, hogy tényleg el ne induljon. 😀
Szóval ismét leszálltam, jeleztem a srácnak, hogy minden ok, a vonat pedig elindult.
Ott lihegtünk szó szerint, a pulzusom az egekben, de ekkor még nem is sejtettük, mi vár ránk a következő 20 percben.
Azt majd a következő blogban osztom meg veled.
Addig is várom a kommentben a vonatos-alvós élményeidet, vagy bármilyen más vonatos tapasztálást itt lent.
